Bizonyára mindenkinek volt már olyan reggele, amikor bosszankodva érkezett be a munkahelyére, mert útközben valaki nagyon felidegesítette a közösségi közlekedésben való utazásakor. A tömeges utazásnak is vannak szabályai, amelyek a járműveken is olvashatóak, de valójában nagyon sok olyan íratlan dolog van, amire egyébként jó volna mindenkinek odafigyelnie.

Ezzel a cikkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy legyünk egy kicsit figyelmesebbek egymással és ha a helyzet úgy adja, mutassunk példát, valamint legyünk nyitottabbak az információbefogadásra és körültekintően, kulturáltan utazzunk.

Azok a utasok, akik szabályosan közlekednek, sokszor sajnos negatív tapasztalatokra tesznek szert azokkal kapcsolatban, akik még az alapvető információkkal sem rendelkeznek ahhoz, hogy igénybe tudják venni a közösségi közlekedés adta lehetőségeket. 

Listába szedtük azokat az embertípusokat, akik meghiúsítják a normális utazást és szégyenletes módon sem a szabályokat nem ismerik, de amit ismernek, azt sem tartják be. A hitvallásunk az, hogy mindenki annyi pozitívumot várjon másoktól, és a körülményeitől, amennyit ő maga ad kifelé és amennyi energiát fektet bele. És akármennyire is legyintenek egyesek erre, "sajnos" tényleg így működik az élet.

1. Lökdösődő tolakodók
Azok, akik elnézést soha sem kérve szó nélkül taszítanak egyet rajtad, hogy átférjenek valahol, eltolnak, fellöknek bárkit, akik az útjukba állnak. A másik verzió, amikor maguk előtt tolnak, hogy siess, akkor is, ha speciel az előtted lévők miatt nem tudsz jobban haladni. 

2. Az ajtónyitó gombot megvadultan nyomkodók
Ez az egyik legkisebb probléma, pusztán csak idegesítő. Sok utasnak fogalma sincs arról, hogy amíg nem kezd el zölden világítani az ajtónyitó, addig bizony feleslegesen nyomkodják türelmetlenül, nem fog kinyílni. Plusz, ha már belül állnak az ajtónál, érdemes megvárni, amíg kinyílik magától, hiszen le is fognak szállni róla.

3. Nőlelkű férfiak
Azok a férfiak, akik sosem, semmilyen helyzetben nem adnak elsőbbséget a gyengébbik nemnek, ha állapotos anyukát látnak, nem adják át a helyet, ha idős néni alig bír állni, akkor sem, sőt, felszálláskor, szinte eltaposva a fizikailag is törékenyebb nőket eléjük vágva felpattannak a járműre. Nyilván, mert magukat inkább nőknek tartják, mint a fizikailag is nőnek született személyeket.

4. A járművet feltartók
Azok, akik nyolcvanadikként még azért is felszállnak a már régen sípoló villamosra, és az percekkel később tud elindulni, azaz bukik egy lámpaciklust. Persze a késést mindig szóvá teszik, de a felugró késők pont ezt a helyzetet idézik elő. Pedig pont Budapest az a közeg, ahol néha pár percenként jön a következő villamos, vagy bármi. 

5. A modortalanok
Nem törődve nemmel, korral, egészségi állapottal, ránézve a majd összeeső idős emberre, akinek jártányi ereje sincs megállni a rázkódó buszon, teljes nyugalommal ül, mert neki alanyi jogon jár az ülőhely. Nekem még a nagymamám azt tanította, hogy illik átadni a helyet, ha idős ember lép fel, vagy ha gyermekes anyuka/apuka száll fel. Sokaknál ez sajnos úgy tűnik, kimaradt.

6. A neveletlen fiatalok
Több ízben láttam, hogy fiatal fiúk csoportosan odarohanva lehuppannak az idős néni orra előtt az ülésre. Nem tudom, ez egyszerűen a szülői nevelés hiánya, vagy csak a mai gyerekek kezelhetetlensége miatt van, de sajnos ezt a kamaszoknál gyakorta látom, taplóságnak tartom, és elszomorít.

7. Az ajtóban megállók
Nem minden esetben indokolt az ajtóban megállni. Akkor igen, amikor csak egy megállót megyünk, de akkor sem úgy állunk meg, hogy útban legyünk, hanem úgy, hogy legalább két ember elférjen bőven mellettünk, odébbhúzódva, odafigyelve másokra. De amikor valaki előtted száll fel mondjuk ötödikként, az ajtó sípol, és egyszerűen hátra nem figyelve megáll az orrod előtt teljesen lazán, te meg nem tudsz felszállni, az felbecsülhetetlen érzés. Kicsit nézzünk körbe, mert rajtunk kívül mások is szeretnének felszállni, vagy éppen leszállni. Nem mindig könnyű kivergődni a tömegből, előfordult nálam, hogy konkrétan nem jutottam el az ajtóig és mire odaértem, mentünk is tovább, nem tudtam leszállni. Tehát az az oldal is érthető, hogy miért nem szeretnek beljebb állni az utasok. De: ez sok esetben csak pusztán nemtörődömség miatt van, mert nyilván könnyebb két lépéssel leszállni, mint öttel, de aki hosszabb időt tölt az utazással, próbáljon meg beljebb elhelyezkedni. Sokszor lenne még bőven hely a járművön, de egy kupacban tolonganak az emberek, ahelyett, hogy rendeződnének. Legyünk kicsit tekintettel másokra.

8. A tömegben ténfergők
A tömegek haladnak, de vannak emberek, akik ezzel mit sem törődve sétálgatnak, ténferegnek, ráérősen lépdelnek. Nos, a séta helye nem egy magas forgalmú kereszteződésben, nem egy aluljáróban, és például nem villamosmegállóban van, ahol bizonyos sebességgel szükségeltetik haladni ahhoz, hogy megfelelően ürüljön a hely a leszállók és a felszállók és az ott áthaladók között. A másik hátráltatása ugyanolyan faragatlanság legalább, mint a sietségtől való fellökése.

9. A járművezetőt lenézők
A járművezetőnek sokszor köszönés nélkül tesznek fel kérdéseket, majd annyi sem hagyja el a szájukat a válaszra, hogy köszönöm. Nos, a vezető nem információ, nem minden esetben lehet nála jegyet venni, és emberből van. Nem azt mondom, hogy minden sofőr viselkedik megfelelően, de többjük viszont igen, és nekik is jólesik, ha emberszámba veszik őket, és megtisztelik akár egy köszönéssel, és ne mindenért őt tegyék felelőssé, azért, mert éppen ő van ott. 

10. Minden tömegközlekedéssel kapcsolatos dolgot becsmérlők
Egy jóérzésű embernek nem kellemes azt hallgatni, hogy valaki már kora reggel szidja a BKK-t, vagy a közlekedést, vagy a járművezetőt, akinek mindennel baja van, és ha késik a jármű, akkor fennhangon magyaráz, vagy dohog hangosan, hátha mások egyetértenek velük. Egyrészt a közhangulat rajtunk múlik, hogy hogyan állunk a másik emberhez. Arról, hogy az utasok nem tudnak kulturáltan utazni, nem a közlekedési központ tehet. Arról, hogy a magyar emberek egy része így viselkedik, arról a magyar emberek egy része tehet. Próbáljunk meg kicsit belegondolni a háttérbe, mert nem biztos, hogy minden azon múlik, amit már csak mi tapasztalunk az egészből.

11. A hangoskodók
A magánéletet teljesen az idegenek, a nyilvánosság előtt élők. Magánjellegű dolgokat tömegközlekedésben kitárgyalók, egyáltalán nem visszafogottan. Vagy fiatalok, akik azt hiszik, attól menők, ha hangoskodnak és viháncolnak, nem törődve azzal, hogy bárkit zavarnak-e a viselkedésükkel. Emellett a hangosan zenét hallgatók a másik oldal, ami zavaró lehet a többi utasra nézve. Ugyanis mindenkinek más a zenei stílusa. Már annó a walkman-nél is le volt írva, hogy illik megkérdezni a körülöttünk ülőket, hogy nem zavarja-e őket, ha kihallatszik a fülhallgatóból a zene

12. A részeg hangoskodók
Ezt is párszor átélheti az ember, amikor fáradtan késő este utazna haza munka után, még azt kell hallgatni, hogy részeg bulizók magukat nem moderálva teli torokból üvöltenek valami obszcén dalt, vagy éppen ebben a hangerőn beszélgetnek és röhögnek. Szép a fiatalság és jó bulizni, de néha szükséges lenne egy kis moderáció, mert mások is utaznak azon a járművön.

13. A járművön szemetelők
Evés közben morzsáznak, vagy eldobálják az üres flakonokat, satöbbi. Ugye nem kell részleteznem, hogy ez miért borzasztó? Enni egyébként sem szabad sem buszon, sem villamoson, sem héven, sem semmi hasonlón, nemcsak azért, mert az evés olykor morzsával jár, hanem mert illetlenség azokkal szemben, akiknek nem volt idejük/lehetőségük enni és éhesek. Nem azt mondom, hogy ha már ájuldozunk, akkor se kapjunk be pár falatot, de ha megoldható, inkább halasszuk a leszállás előtti/utáni időre a gyors reggelit/vacsorát. Egyébként is büntethető, ha valakit az ellenőrök rajtakapnak evésen, iváson. A vízivás mondjuk nyáron azért nem kéne tilos legyen a hőség miatt, de ez már egy másik témakör. A szemetelés meg alap, hogy sem járműveken, sem utcán nem szabad, a saját környezetéért mindenki felelős.

14. A járművet rongálók
Azzal kéne lefestetni és lemosatni a firkákat, akik megcsinálják azokat. Hihetetlennek tartom, hogy más tulajdonát tönkreteszik, és hogy mennyire nem számít az, hogy ezt sem illik. Különböző szerelmes üzenetek, vagy szitkozódások, politikai pocskondiázás...jó lenne mindenhova kamera és felelősségre vonás. Akkor is vigyáznunk kéne valamire, ha valami nem a miénk, és nem tönkretenni. Persze, egyébként valahol a miénk, mert az adónkból lett véve, ezért köztulajdonnak számít. De hát nem mi szereltük össze, és van az a mondás is, hogy "Ha kapsz valamit, amiért neked nem kellett dolgoznod, azért biztosan valaki másnak kellett megdolgozni." 

15. A legszívesebben fénysebességgel közlekedő felszállók
Azok a borzasztóan sietők, akik beállnak szemben a leszállókkal az ajtó közepéhez, és meg sem várják, hogy leszálljanak, de már fent is vannak a villamoson. Szintén illemtudás hiánya.

16. A leszállásjelzőre támaszkodók
Néha csak szimpla figyelmetlenség, néha meg egyszerű tahóság rátámaszkodni a nyomógombra. Rengetegszer tapasztalni, hogy valaki a leszállásjelzőt markolja, de még véletlenül sem száll le, így nem tudjuk megnyomni a jelzőt, vagy rá kell szólni az illetőre, hogy ő nyomja meg. A másik egyik jellemző, hogy észre sem véve, folyton megnyomódik a jelző, és a vezető azt hiszi, hogy lesz leszálló, de mégsem. Pici odafigyelés. A kapaszkodók erre a célra vannak.

17. A kapaszkodókra támaszkodók
Az előző pont kettes verziója, amikor valaki végigdől a függőleges kapaszkodón, és az érzi kellemetlenül magát, akinek szólnia kell, hogy szeretne kapaszkodni. Ez főleg akkor bosszantó, amikor az az egy kapaszkodó lenne ami a legközelebb lenne sok embernek, csak sokan túl illedelmesek, minthogy szóvá tegyék, hogy ezt sem illik. 

Alap esetben igyekszünk utazás közben a lehető legnagyobb mértékben a pozitív dolgokra koncentrálni, mint például a segítőkész és figyelmes emberekre, a város látványára, vagy a napsütésre, de olykor elkerülhetetlen, hogy belefussunk egy-egy fent említett problémás szituációba. Néha sajnos muszáj a negatív dolgokat megvilágítani ahhoz, hogy megleljük a helyes utat.
A fentebb felsorolt példákat nem azért hoztuk fel, mert buzdítani szeretnénk másokat arra, hogy közösen szidjuk a közlekedési trollokat, ezek pusztán tapasztalatok megosztása másokkal.
A cikk fő célja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mutassunk példát, és a gyerekeinket is neveljük a jóra, a családunkat és barátainkat tereljük a helyes gondolkodásra.
Felelősek vagyunk egymásért. 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot! 

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!