Az ünnep marketingje senkit sem kímél, hiszen a fényfüzéreken keresztül a karácsonyi plakátokig, reklámokig, minden ezzel kapcsolatos információ az ember látókörének közelébe kerül, akár akarja, akár nem. Mégsem ragad mindenkit magával az ünnep szelleme, és vannak, akik kifejezetten gyűlölik az ezzel járó procedúrát. De mi lehet ennek a háttere?

Sokakból már az ünnep közeledte is szorongást vált ki, ami később egyre csak rosszabbá válik számukra pszichésen. Sokan nem is rejtik véka alá az ünnepekről kialakult negatív véleményüket, és azok táborába tartoznak, akik szerint a karácsony pusztán egy anyagi alapokon nyugvó, eszmei értékkel nem bíró kereskedelmi fogás. Nos, nézzük meg közelebbről, hogy igazuk van-e, vagy sem.

Az ünnepek közeledte valóban bekapcsol az emberek nagy részének agyában valami túlélő funkciót, és hisztérikus vásárlási láz kapja el őket, hatalmas élelemszerzési körúttal. Az év végi hajrában elindul a tömeges plázázás, az ajándékvásárlási stressz, vagy a közönyös, "mindegy, mit veszünk, csak legyünk túl rajta" típusú előkészület, az ész nélküli költekezés, vagy a külsődleges dolgok utáni vágyakozás és a valójában lényegtelen eredmények hajszolása. Azoknak az embereknek, akik azt vallják, hogy a karácsony a pénzről szól, részben igazuk is van, de csak részben.

A kereskedelem igényeket elégít ki, és nagyon jól kihasználja azt a lehetőséget, hogy ilyenkor a vásárlások automatikusan felerősödnek és teljesen drasztikussá válik a bevásárlásokra szánt idő, anyagi keret és a céltudatosság hiánya. Ám ezért önmagában nem hibáztatható sem egy bolt, sem maga a pénz létezése. Ha igazán felelősséget akarnánk vállalni, akkor nem az az állítás állná meg a helyét, hogy a karácsony a pénzről szól, hanem az, hogy a karácsony sok ember számára sajnos a pénzről szól. Senki sem mondta, hogy ne legyünk tudatosak a vásárlásnál, vagy hogy ezzel kapcsolatban ne szabjunk magunknak bármilyen kereteket, hogy féken tartsuk a vásárlási lázt magunkban. Ezt maguk a fogyasztók teszik lehetővé, a kereskedelmi cégek pedig egyszerűen élnek a lehetőséggel. Ami nem feltétlenül probléma, hiszen előfordulhat, hogy mindkét fél előnyökhöz jut. De hát sajnos van ez az oldala a karácsonynak, ami néha ijesztő méreteket tud ölteni, hiszen ilyenkor a frusztráció miatt előjön az emberek egyáltalán nem szeretetteljes oldala, mert ingerültek, illetlenek, agresszívek lesznek, elvész bennük a logika, sokszor ezt pedig idegen embereken vezetik le a vásárlási körúton, majd utána hazamennek a családhoz ünnepelni a szeretetet, paradox módra.
Sokakban már az is viszolygást vált ki, amikor a közösségi oldalakon szembejönnek vele a meghitt, vagy annak tűnő családi fotók, hogy ilyenkor mindenki boldog, hogy a család együtt van, hogy mindenki menő, vagy drága ajándékot kapott, hogyan van feldíszítve a karácsonyfa és a lakás, vagy hogy ilyenkor mindenki a nagyon jószívű és pozitív oldalát mutatja, holott év közben jóllehet egyáltalán nem volt így. Képmutatásként érzékelhetjük ezeket, hiszen jogosan megfordul a fejünkben az a kérdés, hogy év közben miért nem mutatjuk ki egymás iránt a szeretetünket, miért nem törődünk szívből a másikkal, vagy hogy éppen miért a vallás mögé bújva akarunk jók lenni a másikkal. Felvetődik az is, hogy ilyenkor az ünnepi készülődés részeként nagy hangsúlyt kap a lakberendezés, ami szintén anyagi ráfordítással bír, dizájn, színek, a minták, a trendek és a különböző dekorációs elemekkel való munka. ami szintén a külsőségekhez írható, hiszen nem feltétlen a rengeteg agyondíszített lakás az, ami feltétlen meghitt és hangulatos és az ezzel járó törekvés elvonja a figyelmet arról, hogy valójában miről is kéne szóljon ez az egész.
A közösségi megosztások ügye kényes téma, hiszen sokan valóban élménymegosztásra használják ezeket a felületeket, de azt is tudjuk, hogy ez sok esetben viszont a belső megélt örömök és az élmények hiányának kompenzációja az online térben. Ez utóbbi azonban elég káros a felhasználóra nézve. Ilyenkor az "Esik a hó" típusú vírusmegosztások tömkelege indul meg a saját karácsonyfás fotókkal, ami az ünnepet nem kedvelő felhasználónak visszás lesz, és még erősebben elítéli a karácsonyt, mint eseményt. 

Ha ezeket az embereket az ismert mesefilm karakterre, a Grincsre tipizálnánk, akkor negatív attitűddel élő, illúzióromboló és ünneprontó személyeknek tűnnek, akik meglehetősen undokok másokkal. Bizonyára vannak ilyen emberek, de nagyon sokszor más áll a háttérben.

De nézzük, kik lehetnek azok, akik gyűlölik a karácsonyt, vagy bármilyen ünnepeket?

1. Azok, akik szeretnének értékesen élni és látván a társadalom ünnephez való sokszor téves viszonyulását, szembe szeretnének menni ezekkel a felületes dolgokkal, ezért nem kívánnak részt venni benne.
2. Azok, akik gyerekkori traumát szenvedtek el az ünneppel kapcsolatosan, ami nyomot hagyott bennük, és nem dolgozták fel pszichésen.
3. Azok, akiknek nincsen megfelelő anyagi hátterük ahhoz, hogy ünnepelhessenek (nincs pénz, étel, ruha, fűtés,stb.)
4. Azok, akiknek az ünnep családi veszekedésekről szól, és egyáltalán nem arról, hogy békével forduljunk egymáshoz
5. Azok, akiknek a hátterük meglenne, de ők maguk elégedetlenek önmagukkal, vagy az életükkel, ezért mindent megtesznek, hogy mások se élvezzék ezt, ezt pedig kifejezik a negatív kritikákkal.
6. Azok, akik magányosak, és egyedül vannak.
7. Akiknek kényszerhelyzetekkel járnak az ünnepek (kötelező családi látogatás nem kedvelt rokonoknál, stb)
A megoldás valahol a karácsonyimádók és az utálkozók között, félúton van. 

Az anyagi elégtelenség az egyik legfőbb oka annak, hogy valaki nem egy pozitív eseményként tekint a karácsonyra, hanem kifejezetten szorongva gondol erre az időszakra. A mélyszegénységnek köszönhetően sok családban még az alapvető szükségletek is hiányoznak, mint az, hogy egyáltalán étel legyen az asztalon, vagy legyen fa, amivel fűteni tudnak. Érthető, hogy ezekben az állapotokban nem az a legfőbb kérdés, hogy mi legyen az ajándék, vagy hogy mi legyen az ünnepi menü, hanem hogy egyáltalán hogyan élik túl a másnapot. Ez mély nyomot hagyhat nem csak egy gyerekben, de egy felnőttben is. Ez a pszichés nyomást pedig felnőttkorban is nehéz feldolgozni, vagy berögzült reakcióként elhagyni, még akkor is, ha az életkörülmények élhetővé és jobbá válnak idővel.
Ugyanez a helyzet azokkal is, akiknek teher a családdal együtt lenni, hiszen az egyébként is rossz viszonyban lévő családtagok egyáltalán nem hajlanak arra, hogy legalább két és fél napra kicsit is félretegyék az egojukat és megpróbáljanak kulturáltan viszonyulni egymáshoz. Vagy azoknak, akiknek családi hagyományként kötelező végigjárni azokat a rokonokat, akiket valójában kevésbé ismernek, vagy szeretnek, vagy akik nem voltak jók hozzá és a kötelező, de nem érzett tiszteletnyilvánítás és illemből való mesélés mentálisan is megterhelő lehet.
De van, aki csak egyszerűen magányos, nincsen kivel megosztania ezeket a perceket, és ez szomorúsággal tölti el. 

Az ember tudat alatt is köt valamit ezekhez az eseményekhez, majd a tapasztalatot tényként kezeli, ami viszont elferdítheti a valóságot. Például, hogy a karácsony rossz, vagy hogy ha sokszor negatívan alakult, akkor a következőnek is úgy kell lennie, vagy hogy ha a pénzről szól sokak számára, akkor az nekünk is arról kell szóljon.
A másik legfőbb oka annak, hogy sokan gyűlölik a karácsonyt, hogy egyszerűen nem tanulták meg, hogyan kell valamiben megtalálni a jót és élvezni. Nem tanulták meg, hogy hogyan kell szeretni, vagy hogyan találjon rá önmagára, az ünnep szerepére az életében, mert vagy nem volt előttük megfelelő példa, vagy egyszerűen nem érezték át sosem azt, ahogyan a családi minta működött és ami a hagyományaiknak a mozgatórugója volt. 

Lehet bármilyen negatív a tapasztalatunk, vagy negatív a társadalom, de akár a családunk hozzáállása az ünnep lényegéhez, egyet felejt el mindenki, hogy az, hogy az ünnepet milyen sajátos módon éljük meg és szervezzük meg, az a mi egyéni döntésünk. 
Felnőtt fejjel is megtanulható az, hogy magunk számára hogyan tegyünk két-három napot élvezhetővé, ezt pedig nem feltétlenül kell ugyanabban megtalálni, amiben mások. Ez ugyanolyan egyéni, mint az ünnepi menüsor, ahány ház, annyi szokás. 

Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi az, ami minket zavar ebben az egészben? Éljük-e azt, ami zavaró? Ha éljük, miért nem változtatunk rajta, ha pedig nem éljük, akkor egyáltalán miért zavar minket? Tudunk-e örülni mások örömének? Jó-e nekünk az az állapot, ami által negatív nézőpontba kerül minden, ami a karácsonnyal kapcsolatos? Baj-e, ha az ember vásárol, vagy ha készül, felkészül egy ünnepre? Azért zavar-e mások öröme, mert nekünk nincsen benne részünk? Mit teszünk azért, hogy legyen benne részünk? 

Legyünk tisztában azzal, hogy az ünnep és a karácsony mindenki számára mást jelent. Az, ami másnak cél, nem kell nekünk is azzá váljon. A lényeg az, hogy olyan személyekkel töltsük ezt a pár napot, akikkel szívesen vagyunk, hogy hálát adjunk azért, hogy itt ez a két nap, amikor megtehetjük, hogy velük legyünk, hiszen egész évben sok a munka, az ember túlterhelt. Ha kötelező látogatások vannak, tegyük meg alázattal azokért, akiknek ez fontos. Erről szól a szeretet. Ne azt várjuk, hogy jó lesz valami egyszer csak, hanem mi magunk tegyük jobbá. Együnk valami finomat, vagy készítsünk valamit, hogy egy kicsit mi is beletegyük ebbe a munkánkat, hogy szívünkből tegyük. Hogy legyen olyan pillanat benne, ami feltölt, és jó lehet majd visszagondolni rá. És hogy néha, amit elterveztünk, nem minden úgy sül el, nem lesz tökéletes, de a lényeg, hogy dolgoztunk azon, hogy valami történjen, hogy valami szeretetteljes dolog legyen benne. Nem a karácsony a hibás azért, mert valamit elmulasztunk, vagy valamivel nem dolgozunk, hogy az életünkbe kerüljön. Igenis díszíts, ajándékozz, egyél, igyál, süssél, főzzél, filmezzél, költs egy kis pénzt akár magadra is, vagy másokra, ha ez ad örömet, a saját értékrendedbe illő mértékkel!

Három jótanács a karácsonyt utálóknak:
1. Bármilyen körülmény is vesz körbe, még ha nagyon nehéz is néha, van döntési jogod és lehetőséged arra, hogy jól érezd magadat. Más nem teheti meg helyetted. 
2. Aki nagyon magányos pedig segítsen másoknak, ez a magány ellenszere, ha törődsz másokkal, nem lesz időd magadat sajnálni és ki tudja, csatlakozik hozzád valaki, aki mellett nem leszel magányos, legyen az barát, vagy bárki.
3. Ha már megvan a lehetőséged arra, hogy ne az éhenhalás legyen a legnagyobb gondod karácsonykor, akkor légy hálás és tegyél végre azért valamit, hogy jobb legyen a saját ünneped. 

Boldog Karácsonyt kíván az Explicit Magazin csapata!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!