Ki ne ismerné a sablonos rendőrparódiákat, vagy rendőr vicceket, ahol a rend őreit végtelenül egyszerű, buta karakternek mutatják be? Vajon mennyire van valóságalapja ezeknek a sztereotípiáknak? 

Drevenka Sándor írása
Fotó: Rendőrakadémia című filmvígjáték részletéből

Az utóbbi években ismét fókuszba került a rendőrség, folyamatos a rendőri erők létszámának növelése, egyesek még rendőrállam megalapozását is emlegették, de a sajtóban is egyre többet hallani a rendőrség sikeres akcióiról.
Sokan nem kedvelik a rendőröket, még a feddhetetlen előéletű személyek között is van olyan, aki megborzong, ha meglát egy egyenruhás rendőrt. Előítélet ide- vagy oda, azért valljuk be, nem baj az, ha egy kicsivel több egyenruhás van az utcán, hiszen akár jobb, akár egy rosszabb környéken is vigyáznak ránk, és a járőrözés biztonságérzetet kelt az emberben. A rendőri munka pedig a civileknek nagy segítség, mert élet vagy vagyon elleni támadás nélkül juthatunk haza szeretteink körébe. 

De milyen kvalitású emberekről van szó? Valóban buták lennének a kék egyenruhások?
Sztereotípiákban gondolkodni nem jó, főleg, ha az emberfia széles látókörűnek szeretné vallani magát, tehát feladatom, megcáfolni egy több évtizedes sztereotípiát.
Családunkban is van olyan rokon, aki a rendőrség kötelékében munkálkodik, ő is jó példa lehetne arra, hogy nem ostobák a „fakabátok”, hiszen tanult, tájékozott, nyelveket beszélő családapáról van szó. Nem szeretnék elfogult lenni, így egy másik példát szívesebben bemutatok.
 
A minap egy Pest környéki kisváros vasútállomásán egy sok csomagot cipelő fiatalemberre lettem figyelmes, aki útbaigazítást kért tőlem.
Mint kiderült, a csatlakozás miatt volt fontos kérdés, mert a srác az ország másik feléből jött Pest megyébe.
Olyat hallottam már, hogy vidéki rendőröket a fővárosba vezényelnek, akár hosszabb időre, akár egy rendezvény biztosítása erejéig, illetve az utóbbi időben a „migráns válság” fejleményei kapcsán a határmenti városokba küldenek állományt az ország különböző szegleteiből, de ezt a fiatalt az hazánk legkeletibb csücskéből vezényelték egy Pest megyei város kapitányságára.

„Az ország bármely pontjára elküldhetnek.”

Ebből kiindulva kérdeztem meg tőle, hogy melyik rendőriskolában tanult, hiszen ezekből az intézményekből nincsen az ország minden pontján. Kelet-magyarországiként a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolába járt hősünk. Ezen kívül Adyligeten, Szegeden, valamint Körmenden található hasonló intézmény, ki-ki válogathat lakhelyének megfelelően, azonban ez nem garancia arra, hogy a szolgálatot is otthona közelében fog teljesíteni.
„Éveket kell kőkeményen végig tanulni.”

Annak idején – nem csak gyerekként - engem is foglalkoztatott, milyen lehet a rendőrségnél dolgozni, de az információ gyűjtésben csak addig jutottam, hogy a követelményeket megnéztem az interneten. Mind fizikai, mint pszichológiai, mind műveltségi alkalmasságot kell felmutatni ahhoz, hogy valaki bekerüljön a rendészeti szakközépbe. Magyarán nem elég, ha valaki elég magas, netán izmos is, hanem megnézik azt is mi lakozik az ember fejében, illetve milyen a „mentális állóképessége”. Útitársamtól megtudtam, nem elég az év végi vizsgákra felkészülni, hanem folyamatos számonkérések keretében kell bizonyítani a tudást, akár 4 oldalas tételekből közel százat kell megtanulni, mire olykor csak három hét áll rendelkezésre . Őszintén szólva, az érettségi is kiszámíthatóbb volt.

„A pszichológiai teszten áll vagy bukik a dolog.”

Már említettem, hogy a felvételinél bizonyítani kell a pszichológiai alkalmasságot, de a tanulmányok alatt, sőt a szolgálatba állást követően át kell menni a rostán, évente vizsgálják a rendőröket.  Az is előfordulhat, hogy az emberfia kitűnően vizsgázik az első évben, azonban ha a pszichológiai teszteken nem megy át, akkor a tanulmányai ott befejeződtek, sőt legrosszabb esetben még a kurzus költségét is meg kell téríteni. A nehezített mentális körülmények ellenére is törekedni kell a szellemi egészségre, hiszen sok éves szolgálat után is, ha fennakadunk az éves pszichológiai vizsgálaton, az könnyen jelentheti rendőr karrierünk végét. Természetesen némi türelmi időt biztosítanak, azaz az első pszichológiai alkalmatlanság után betegállományba küldik az illetőt, de néhány ilyen után már a leszerelés a következő lépés.

„Sokkal magasabb a színvonal, mint gondolnák sokan.”

A már fent említett követelmények mellett azt is hangsúlyoznunk kell, hogy Érettségire épülő képzésről van szó.
Ebből kiindulva, már az sem csoda, ha Budapest belvárosában azt láthatjuk, hogy az utcai egyenruhások külföldi turistákat igazítanak útba, angolul.

„Fontos becsületesnek lenni, a rendőrre a büntetés duplán vonatkozik.”

A rend őreinek nem csak betartatni kell a törvényeket, hanem rájuk vonatkozóan is nagyon fontos azok betartása, sőt plusz felelősség, egy súlyosabb képzeletbeli kard lebeg felettük, hiszen rájuk, bármilyen büntetésről is legyen szó, az kétszer akkora.

Kellemes és tanulságos volt az néhány perc beszélgetés az ifjú zászlóssal, a korábbi magyar rendőrsorozatos élmények mellé kaptam egy szeletet a valóságból is. Ha fiatalabb lennék, lehet elgondolkoznék a rendőri karrier lehetőségén, annak ellenére, hogy már nem lehet korán nyugdíjba vonulni, de kemény munkával, tanulással – gondolok itt a Rendőrtiszti Főiskolára – komoly eredményeket érhet el egy fiatal a rendőrség kötelékében, és nem csak posztos rendőr lehet a Blahán.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!