"A munkaerőhiány miatt nem kapnak szabadságot az áruházi dolgozók"- írja az Index. Tehát nincs kolléga, nincs szabadság! Több kérdést is felvet a munkáltatók és a munkavállalók részéről is a jelenlegi munkaerőhiány. Miért nincsen munkaerő? Ki ezért a felelős? Mit lehetne tenni?

Talán a vasárnapi nyitvatartás is közrejátszik benne, de egyre több kereskedelmi egység van meglőve azért, mert egyszerűen nincsen emberük az üzlet fenntartásához. A plázák üzleteiben egyébként is hatalmas a fluktuáció, elég gyakran látni az "Eladót keresünk" táblát az üzletek bejáratainál. 
Bár nem csak kereskedelmi területen van krízishelyzet, és nem csak hazai téren (Csehországban is hasonló problémák vannak egy ideje), de több szempontból is kielégítetlen a helyzet, ha megvizsgáljuk, hol lehet rés a pajzson.
A válság egyre nagyobb mértéket ölt, ami talán egy ideig tartani fog és minden visszatér a megszokotthoz lassan, vagy katasztrófába torkollik, ez pedig a kereskedelmi láncok lassú, de véres halálához vezethet. Alkalmazott nélkül, vagy túl kevés alkalmazottal nem igazán lehet egy üzletet működtetni és a vásárlókat maximálisan kiszolgálni.

MEG VAN HÚZVA A NADRÁGSZÍJ
Ahogyan a fent említett cikkben is olvashatjuk, a cégek egy része sajnos belekényszerül/belekényszeríti az alkalmazottakat abba, hogy elfogadja a megszorításokat, ami szabálytalanságokat von maga után. A szabadság nem kiadása, vagy a rengeteg túlóra, még kevesebb szabadnap, rendkívüli munkavégzés...és sorolhatnánk. 

NINCSEN MEGFELELŐ MUNKAERŐ
Ha két oldalról nézzük, kevés a munkaerő, de kevés az álláslehetőség is? A munkát keresők évek óta panaszkodnak, hogy nincs munka, a cégek viszont azt mondják, nincs megfelelő munkaerő. Ez az elmúlt években odáig vezetett, hogy a munkáltató kénytelen olyan embereket alkalmazni, akik meg sem közelítik az elvárásokat. Egyszerűen kénytelenek lejjebb adni a minőségi munkaerőről való elképzeléseiket.
Nemcsak szakképzett, vagy tapasztalt, de semmilyen munkaerő nincsen. Kevés a jelentkező, akik maradnak, azok vagy alkalmatlanok a munkakör ellátására, vagy egyáltalán nem is akarják ellátni a feladataikat. Ha teljesen őszinték vagyunk, akkor erről az oldalról sem fényes a helyzet: néha még az alapbért sem termelik meg a belevetett munkájukkal a dolgozók, legyen ennek az oka akár a helytelen hozzáállás, vagy a motiválatlanság. 

KÜLFÖLDÖN JOBB DOLGOZNI
A fiatalok nagy része úgy dönt, hogy nem fog sem éhbérért, de még átlagfizetésért sem itthoni kereskedelmi egységnél gürizni, ezért inkább elindul világot látni. Külföldre vándorolnak, több keresetért, több élményért, több megbecsülésért. Nemcsak szakemberekből van hiány itthon, de alapvetően egyre többen gondolják úgy, hogy több lehetőség van a jobb életre a határokon kívül.

EGYRE NAGYOBB A NYOMÁS
A meglévő dolgozókra egyre nagyobb nyomás kerül, hiszen borzasztóan le vannak terhelve. Több munkakör feladatait látja el egyetlen ember egyszemélyben, több a túlóra, de a bér ugyanannyi, nincs pihenés, nincs magánélet. Beteg nem lehet sosem egy kereskedő, hiszen ha nincs meg a létszám, már képtelenek működtetni az üzletet, ezért kifeküdni például egy lázzal járó betegséget szinte lehetetlen. A vevők türelmetlenebbek, hiszen többet kell várniuk, az ügyfélszolgálat, vagy a problémakezelés lassabb. Sok helyen még az ebédszünet, vagy egyáltalán egy tíz perces szünet is olykor megoldhatatlan, és már ez is nagymértékben dehumanizálja az dolgozókat, hiszen az alapvető szükségleteiket nem tudják ellátni. A dolgozók fáradtak, depressziósak, fásultak. 

NEM ÉRI MEG ROBOTOLNI
Az alapbérek alacsonyak, a munka több. Nem arányos a kapott bér a munka mennyiségével. Sajnos nagyon sokan emiatt váltanak, emiatt hagyják ott a munkáltatóikat. Sokak szerint a béremelés megoldaná ezt a problémát, illetve a pótlékok emelése is javítana a helyzeten. A munkáltató felé az alkalmazottnak szinte csak kötelezettségei vannak, amelyek visszafelé viszont sok esetben nem működnek, ezért ilyen feltételek mellett az elvándorlás egyre mélyebben érintheti az üzletláncok egységeinek létét.

JÓ MUNKAERŐ VS. ROSSZ MUNKAERŐ
 A jó munkaerőkre hárul a legtöbb tennivaló, hiszen akik tisztességesen elvégzik a napi feladataikat, és a munkakörükben leírt teendőiket, azok kénytelenek elvégezni a dolgozni nem akaró kollégák helyett is a munka egy részét. A meglévő pozíciókért cégen belül még így is nagy a harc. Azok a dolgozók, akik nem fektetnek nagy hangsúlyt az önképzésre és a saját szakmai fejlődésükre, igyekeznek más úton megtartani, vagy megszerezni a pozíciójukat, legyen annak bármilyen eszköze. Ezek a belső viszonyok és inkorrektség szintén arra ösztönzi a becsületes munkaerőt, hogy lépjen. Sajnos ez a megfelelő szelektálás hiányában (már ha van egyáltalán HR-es) állandó jellegű probléma. A pályakezdő korosztálynak például teljesen irreális elvárásai vannak egy munkahellyel kapcsolatban, még egyéb területeken is. A megfelelő hozzáállású, szakmailag felkészült, lojális, megbízható és valóban vevőközpontú alkalmazottak aránya - valljuk be- elég csekély a pályázók között. 

NINCS IGAZSÁG
Több munkáltató egyszerűen nem teheti meg, hogy béreket emeljen. Viszont ha már nem fizetnek többet, akkor legalább bizonyos pontokon lehetnének rugalmasabbak, mint például bérlettérítés, magasabb Cafeteria (nem csak egy év után), indokolt előléptetés, plusz jutalék, vagy emberségesebb hozzáállás a vezetőség részéről.
Vajon a magasabb bér motiválná a dolgozókat? Vajon ha egységesen minden kereskedelmi alkalmazott magasabb bért kapna, akkor megváltozna a negatív attitűdje? Vagy az alanyi jogon járó kiemelkedő bérért ugyanúgy nem tennének semmit?

A dolgozók, vagy munkakeresők nagy része (akik nem a jó munkaerő kategóriába tartoznak) viszont elgondolkodhatna azon, hogy fordított esetben ő felvenne-e egy dolgozni nem akaró, negatív hozzáállású, lusta, állandóan a cégre panaszkodó alkalmazottat? Biztosan nem. Tehát vannak mindkét oldalról jogos felvetések és igények. Talán mindkét oldalról javítani kéne a hozzáálláson.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!