A yorkshire-i Brontë nővérek sikere máig tart, hiszen regényeik gazdag érzelemtöltete és mondanivalója mindenkoron aktuális lehet az olvasó számára. Bár a világ azóta rengeteget változott, aki valódi szellemi értéket szeretne magáévá tenni, a Brontë regényekben bőven talál.

A három angol nővér Charlotte, Emily és Anne az 1840-es 1850-es évek bestseller írói voltak. A család gyermekei összesen hatan voltak testvérek, öt lány és egy fiú, de fiatalkorukban négyen élték csak túl az akkoriban gyakorta lesújtó tuberkulózist.Tragikus haláluk, megrendítő sorsuk és kivételes tehetségük az íráshoz mégis naggyá tette őket, műveik életben tartják az eszméket és értékrendet, amit ők képviseltek.
A három nővér közül a legidősebb lány, Charlotte élt legtovább, de tulajdonképpen ő is fiatalon vesztette életét, 38 évesen. Halála terhessége alatt érte, melynek pontosan tisztázatlan az oka, de valószínűleg vele is a TBC végzett. Íróként egyébként Charlotte volt a legtermékenyebb, négy nagy sikerű regényt írt, amelyek közül a legismertebb és legnagyobb elismerést a Jane Eyre kapta. Időrendben Emily vesztette életét, 1848-ban, aztán egy évvel később Anne.
Emilynek egyetlen regénye jelent meg, az Üvöltő Szelek, amely újdonságokkal bírt a regény szerkezetét tekintve, a fogadtatása pedig elég vegyes volt, de végeredményben az angol irodalom egyik klasszikusaként van azóta is számontartva.
Anne, aki egyébként a hat testvér legkisebbike, inkább lírában és prózában volt tehetséges, nagy regényei a Wildfell Asszonya és az Agnes Grey. A scarborough-i tengerparton halt meg, hosszas betegség után, de még a harminc éves kort sem érte meg, mindössze huszonkilenc éves volt. 
Szinte bármelyik könyvet olvasva hasonló gondolatok fogalmazódhatnak meg az olvasóban, hiszen a Bronte regények sajátossága visszaköszön a karaktereikben, a stílusukban és a szemléletükben. Nemcsak a romantikus elemek és szituációk leírását tudták tökéletesen megfogalmazni, hanem az emberek személyiségjegyeit, negatív, pozitív tulajdonságait megfigyelve kendőzetlenül le tudták írni azokat. Az átlagember számára kimondhatatlan érzelmek szavakba öntésében –kifejezően és részletgazdagon– egyedülállóak voltak.

Nézzük a tizenöt gondolatot, amelyet a Brontë regények kelthetnek bennünk.

1. Létezik a sírig és utána is tartó szerelem, az a fajta, amely megrengeti az ember világát és sosem ölhető ki a lelkéből, semmilyen körülmény ellenére.

2. A szerénység hosszútávon kifizetődő. Aki sokra tartja magát, valójában kevesebb, mint az, akit a legkevesebbnek gondol.

3. A valódi bölcsesség rengeteg szenvedés árán szerezhető meg, és a tapasztalatok juttatnak el emberileg minket oda, ahol megérthetjük a miérteket.

4. Fontos, hogy fejlesszük önmagunk jellemét és tudását, mert az az egy, amit senki sem vehet el tőlünk. A tudás hatalom. A műveltség érték, és az ismeret, amit hasznosítani tudunk, a legnagyobb előnyünk lehet.

5. Borzalmasan kevés a szókincsünk. A regények bizonyos részeit előfordul, hogy kétszer kell átolvasni, mert egyszerűen nem fogja az agyunk. Ennek oka, hogy a mai korok egyik legrosszabb hozadéka, hogy a felgyorsult világban még a kommunikációban használt készletek is lecsökkennek. ezért fenntartani a szép beszédet és a gazdag szókincset örök feladat.

6. Az emberi lélek hihetetlenül bonyolult és sokrétű, néha magunk sem értjük, mit miért teszünk. Kevés író tud ennyire pontos személyleírásokat írni a jóságról és a hitványságról is, mint a Brontë nővérek, ami azt is sejteti, hogy pszichológiai szemszögből is ismerték a jellemvonásokat. 

7. Az igazság mindig lelepleződik és utat tör magának. Lehet, hogy csak halálunkkor, de az igazság felfedi a valóját, még akkor is, ha egész életünkben a hamisság ellen küzdöttünk, és úgy tűnt, hogy mi álltunk vesztésre.

8. A lelki sínylődés valódi és súlyos fizikai betegségeket okozhat. Tény, hogy a szerelmi bánatba is bele lehet halni, de a lelki szenvedés szoros összefüggésben volt mindig is a testi tünetekkel, és ezt már akkoriban is jól tudták az éleslátású és nyitott gondolkodású emberek. Ezért fontos a helyes gondolkodás és a tudatosság, mert így kezelni és mérsékelni lehet bizonyos lelki bajokat. 

9. Aki szigorúságban nevelkedett, annak tudatosabb az élete lesz. Aki kemény nevelést kap, és kellő intelligenciával rendelkezik, jobban képes lesz tudatosan irányítani az életét, és kihozni magából a legtöbbet, mint azok, akik mindent megkaptak, de semmiért sem kellett sosem megdolgozniuk, vagy nem tudták milyen az, amikor az ember korlátok között él. 

10. Sohasem szabad feladni az elveinket. Bárhogyan is alakul, bármennyire is nehéz, álljunk mindig az igazság oldalán és ne változzunk rossz irányba csak azért, mert úgy mások elfogadóbbak. Ha a jóság miatt lógsz ki a sorból, akkor büszkén vállald a magányt, mert aki feladja az elveit, az saját magát üti arcon.

"Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat."
/Charlotte Brontë/

11. Az erős öntudat megvéd minden külső támadástól. Önismeret nélkül a gyenge jellem megtörik, ha sokan támadják. Márpedig az emberek szeretik eltaposni azt, aki kiemelkedőbb, vagy jobb, vagy bármiben is más, mint a többség.

12. Fontos lenne mindenkinek megbocsájtani. Ez az egyik legnehezebb dolog az érzelmek terén, hiszen amikor az embert jogtalanul bántják, az mindenkinek fájdalmas dolog. Egy jóérzésű embernek mindig megdöbbentő, hogy a rossz szándék milyen méreteket és formákat tud ölteni, pedig sajnos ez erősebb húzóerő, mint például az összetartás egy jó célért. 

13. Felesleges bosszút állni azon, aki ártott nekünk. Ugyanis aki ilyet tesz, nincsen tudatában annak, hogy akárhányszor ok nélkül árt másoknak, vagy rosszat kíván valakinek, akkor a saját sorsába írja a saját elkövetkezendő szenvedéseit. Így működik a karma. Mindenki megkapja a büntetését. 

14. Mindig a jövőbe kell nézni. Ha sok szenvedés ért a múltban, adj hálát azért, hogy már csak a múlt. A jövőn még változtathatunk, de aki a múltban ragad, annak nehezen lesz jobb a jövője.

15. Hallgatni valóban arany. Tudni kell, mikor alkalmas szólni, és tudni kell megtalálni a csend pillanatát is. A bölcsesség is a csendből táplálkozik, ha valaki sokat beszél, nem mindig van valódi tartalma. Aki sokat beszél a másik emberről, azt vagy nagyon megsértette az a másik, vagy egyszerűen csak annyira sekélyes az élete, hogy több időt szentel a pletykáknak, mint a valóságnak.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot! 

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!