Az online függőség öt főbb tünete és csapdái
2016. április 22. írta: explicitmagazin

Az online függőség öt főbb tünete és csapdái

Az internet hozzáférés, az okostelefonok használata valóban hozzátartozik a mai ember életéhez, akár munka szempontjából, akár magánélet szempontjából is hasznosak lehetnek. De mi van, ha elmosódnak a cybervilág és a való lét határvonalai?
man-person-apple-iphone-large1.jpg

Bár az internet megjelenésével a távolságok áthidalhatóak, az információszerzési idő leminimalizálódhat, a kapcsolattartás egyszerűbbé válhat, mégis át lehet esni a ló túloldalára és elég könnyű az cybervilág rabjává válni. De mikortól túlzás már az online jelenlét, mikor mondható el, hogy függőségbe torkollik? 

Szinte rögeszmévé válhat az állandó jellegű és túlzott közösségi oldalhasználat. Valódi függőséget okozhat, ha valaki nem tudja megfelelően és megfelelő mértékben használni ezeket a platformokat. Nagyon sok esetben pszichés, kommunikációs és szociális, de még egészségügyi zavarokhoz is vezethet az állandó jellegű internethasználat a különböző eszközökön.

Főleg az Y generációra jellemző, de mára széles rétegek számára a mindennapi rutin része az online jelenlét. A nap már az internetre való csatlakozással indul, majd a nap folyamán folyamatosan bejelentkezve vagyunk a különböző közösségi oldalakon. E-mail kezelés, üzenetváltás a barátokkal, hírek olvasása, napközbeni szelfik, Instagram, pár mondat a twitteren, ismerősök frissítéseinek csekkolása. Este hazaérve pedig szintén az interneten való kattintgatással oldjuk a stresszt. De biztosan jó ez így? 

Néha észre sem vesszük és máris a net rabjává válunk. 
Nézzünk pár konkrét példát arra, mikor beszélhetünk függőségről, illetve mikor mondható károsnak az online lét.

1. Már-már káros hatásokat ölt, ha például az egyén egy napján több időt tölt az internet világában, mint a saját, való életében, szinte nem is mozdul ki otthonról, nem él társas életet. Ha az illető életében túlzott szerepet kap a technika, az sem normális dolog. Mindig a legújabb termékek, mobilok, tabletek, laptopok, aztán hamar megunja, és jöhetnek az újabbak. 

2. Vagy ha például pszichés tünetek tapasztalhatóak az internetkapcsolat megszűnése, vagy a weboldal karbantartása miatti elérhetetlenség alkalmával, olyanok, mint például dühkitörés, pánikérzet, fokozott, csillapíthatatlan ingerlékenység. 

3. Amikor napközben minden lehetséges alkalmat megragadunk arra, hogy a mobilhoz nyúljunk, vagy felnézzünk a netre. Kényszer- és pótcselekvés. 

4. Többször látható olyan szituáció, hogy már a fiatal szülők is függővé válhatnak: például vásárláskor fizetés közben sem figyel a szülő, mert a telefonját nyomkodja, a gyerek pedig mellette hiába rángatja a ruháját. Ez is függőség, ráadásul nem a jó példát látja a gyermek.

5. Az is függőség, amikor szinte minden mozzanatunkat, minden apró megnyilvánulásunkat dokumentáljuk akár írásos, akár képi formában a neten. Túlzott selfie feltöltés, túlzott posztolás. Az illető a neten él. Megszűnik a határvonal a való élet és az interneten töltött idő között. 

william_iven.jpg

A különböző közösségi oldalak hátránya, hogy az alacsony önértékelésű személyeknek nem motiváló az, ha mások szép pillanatait, vagy eredményeit látják. Mivel az ember hajlamos inkább a pozitív dolgokat megosztani ismerőseivel, néha a felhasználó, akinek a saját gondolkodása szerint nem annyira jó, vagy sikeres, nem boldog az élete, depresszióssá válhat más élményeiről szóló fotó láttán. Pedig senkinek sem csak a jó, vagy könnyű dolgokról szól az élete, de ezt az éppen depressziós személy nem fogja megérteni. 

Az online lehetőségek egy másik nagy csapdája, hogy mivel nem személyes, sokan felismerték, hogy pont ezért nem is kell, hogy valós legyen. Sokan belemerülnek az ál-profil építésébe, amelyet már-már maguk is elhisznek. Akik képtelenek másokkal, vagy önmagukkal őszinték lenni, mert nem tudják megváltoztatni a hozzáállásukat, azok egy olyan nem létező személyiség kialakításán dolgoznak, amely nem felel meg a valós énjüknek. A külsőségekre épít, és nem arra, hogy önmaga legbelül harmóniában legyen. A sok hazugság hosszútávon személyiségzavarokhoz vezethet.

Azok a felhasználók, akik az életben kevesebbszer mernek kiállni magukért, vagy őszintén megbeszélni valamit másokkal, azok könnyebben nyilvánítanak ki véleményt az interneten, kommentelnek, netán a személyes konfliktus elkerülése végett burkoltan, de nyilvánosan üzennek az "ellenséges" személynek. Az indulatkezelésnek ez az egyik legrosszabb módja, ahelyett, hogy egyenesen odaállnánk a másik elé, és azt mondanánk, figyelj, meg szeretnék veled beszélni valamit.

Arról nem is beszélve, hogy az internetes kommunikáció sajátossága, hogy a gyorsaság érdekében rövidítjük a szavakat, egyszerűbbé fogalmazzuk a mondatokat, több cikket olvasunk a neten, mint könyvet, s ezek mind-mind szókincs csökkenéséhez vezetnek. Ha megfigyeljük az Y generáció beszédét bizonyos csoportokon belül, a káromkodás és az egyszerűen megfogalmazott, tőmondatok verbális használata az mind az online világ egyik következménye. 
p1000245.jpg
A közösségi élménymegosztás nem feltétlen rossz dolog, sem az internet. De ha nem figyelünk oda a technika és az internet adta lehetőségek kihasználásának normál mértékére, az könnyen a családi élet, vagy a magánélet minőségének a megromlásához, a valódi kapcsolatok megszűnéséhez vezethet. 
Ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk magunkon, vagy észrevételezzük a fentebb írtakat, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valós veszély áll-e fenn, vagy hogy mennyire játszik kiemelkedő szerepet életünkben az online világ, és hol találjuk meg a boldogságunkat az interneten kívül.

Amennyiben mi magunk nem tudjuk kézbe venni az irányítást, érdemes szakemberhez, pszichológushoz fordulni. De ha azt érezzük, hogy tényleg káros mértéket ölt a netfüggőségünk, előbb megpróbálhatjuk csökkenteni ezeket a szorító kötelékeket az internet és a közösségi oldalak felé, erre pár példa:

1. Utazás közben ne netezzünk a mobilon, hanem inkább hallgassunk zenét, olvassunk könyvet, újságot. Ne nyúljunk kényszeresen egyből a mobilhoz, ahogy lesz egy szabad percünk. Álljuk meg!

2. Tudjuk mellőzni a netet. Ha csak nem munkából adódik, vagy nem fontos válaszra várunk, ne nézegessünk egy nap milliószor az e-mailünket, vagy a Facebook profilunkat. Sokszor ugyanazt a képernyőt nézzük végig többször és ezzel elmegy az idő, ráadásul kimeríti az embert a folyamatos netezés. A dekoncentráció és fáradtság ettől is lehet.

3. Tudatosan csökkentsük egy nap az internetezésre szánt időt. Nem kell, hogy az egész nap erről szóljon. A világot bár megnézhetjük a neten, de a nap kint süt és a fűben ülni ezerszer jobb lehet.

4. A családi élet mozzanatait nem szabad felváltani a netezéssel. A vacsora/ebéd/hétvége legyen a családé, beszélgessetek. Ne menjen tévé, vagy senki se úgy étkezzen, hogy közben a gép előtt ül. Kellenek az ilyen pillanatok, különben elidegenednek a családtagok egymástól és rengeteg család/ pár ezért válik szét, mert nem tudják kezelni ezeket a dolgokat. Egymás mellett élnek, de nem egymással.

Jól látható, hogy mivel a mai ember létének alap eleme a technika, ezért teljesen mellőzni szinte lehetetlen. Ezzel szemben a mértéktartáson van a hangsúly, s ezekre megfelelő rálátással kell bírni ahhoz, hogy ne váljunk az internet foglyává. Bár maga a web közelebb hozza a világot, de ugyanezzel még távolabbivá is teheti. Ha többet beszélünk cseten  a barátainkkal, mint amennyit találkozunk, vagy több szelfink van, mint való élményünk, vagy ha a gyereket többször látjuk a feltöltött albumban lévő fotókon, mint személyesen, az már egy eléggé erős kiindulópont affelé, hogy elszakadjunk a valódi élettől.


Ha tetszett a cikk, lájkold, és kövess minket!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.