Van-e annyira érdekfeszítő a kriminológusok munkája, mint a filmekben? Hogyan lehet valakiből Magyarországon profilozó, vagy kriminológus? A kriminológia valósága és illúziói.

Bizonyára minden Gyilkos Elmék rajongó kacérkodott már legalább egyszer a gondolattal, hogy profilozó lesz, vagy a bűnesetek megoldására szenteli fel életét. Ám nem minden arany, ami fénylik.

A közkedvelt tévésorozat a kriminológusok, illetve bűnügyi profilozók, az FBI Viselkedéselemző Egység munkakörének érdekesebb momentumait filmesíti meg. A néző belepillanthat kicsit általa a szervek munkájába, a gyilkosságok és gyilkosok személyiségének kielemzésébe. Maga az intézet egyébként valóban működik Quanticóban (Behavioral Analysis Unit - BAU), de a film ennek a munkakörnek inkább az izgalmasabb részleteire helyezi a hangsúlyt. A valóságban ezek a feladatok ugyanis sokkal bonyolultabbak és egyáltalán nem mindig annyira érdekfeszítőek, sőt.

De mi is pontosan a kriminológia?

Egy olasz származású jogászprofesszor, Raffaele Garofalo használta először a kriminológia kifejezést, méghozzá az 1885-ben kiadott, Criminologia című könyvében. Mint tudományág csak a 19. század után alakult ki.
Az Országos Kriminológiai Intézet megfogalmazásában: "A kriminológia alapvetően a bűncselekmények halmazával, azaz a bűnözéssel, illetve részhalmazaival, mint társadalmi jelenséggel és a konkrét bűncselekménnyel, mint egyedi jelenséggel foglalkozó társadalomtudomány." 
Tehát elsősorban az elkövetővel foglalkozik, középpontba állítja a személyiségét, és a motivációját. A tett előzményeivel, az elkövető pszichológiai állapotával, környezetével, családi és szociológiai hátterével, etiológiai szempontból vizsgálja a bűncselekményt, amely vizsgálat során feltérképeznek és rendszereznek az bűnözőről minden használható lényeges információt.

És akkor mi is az a profilozás?

"Az első és legfontosabb lépés minden információ begyűjtése a bűncselekménnyel kapcsolatban. Sorozatgyilkosságok esetében minden helyszín, vagy az azokról készült fotók, videók megtekintése, az áldozatok vizsgálata. Ezek azok az információk, amelyek alapján a profilozók megállapítják az elkövető munkamódszerét – angolul MO (Modus Operandi) –, adatokat gyűjtenek a viktimológiához (áldozattan), arról, hogy milyen körülmények vezettek a sértett áldozattá válásához, megvizsgálják a szociális hátteret, milyen társadalmi rétegből választotta áldozatait, ebből következtetni lehet megjelenésére, iskolázottságára, életkorára, lakhelyére. Rengeteg olyan információt kell összegyűjteni, amelynek segítségével a mondjuk „30-as átlagos testfelépítésű fehér férfi” meghatározásból egy kisebb csoportra, vagy akár egyetlen emberre lehet leszűkíteni a kört.
Részben borzasztó érdekes, részben nagyon pepecselős unalmas munka, mely nagyfokú kreativitást, türelmet, precízséget igényel, de a legfontosabb, ami valóban vérbeli profilozóvá tesz valakit, az az a képesség, hogy beleélje magát az elkövető szerepébe, úgymond az ő agyával gondolkozzon, belelásson a lelkébe és megértse, mi motiválja ezekre a szörnyű bűncselekményekre. Erre nagyon kevés ember képes.
Miután a csapat összegyűjtötte azokat az információkat, amikre szüksége volt, kezdődik az elemzői munka, akárcsak a nyomozás szervezése és tervezése, mígnem összeáll a profil, amely alapján aztán a hatóság nagy valószínűséggel elfogja az elkövetőt."- olvasható a Kriminális elmék blogon.
Hazánkban a bűnügyi felderítést a Magyar Rendőrség Felderítő Osztálya végzi, országos szinten. A bűncselekményekkel kapcsolatos információkat ők gyűjtik össze, illetve az elkövetők kilétét, tartózkodási helyét derítik fel. Emellett a tervezett bűncselekmények megelőzésén is dolgoznak, szigorúan bizalmas, titkosított információs rendszert működtetve. Úgy, mint külföldön, Magyarországon nincsen profilozásra külön specializált egység. Itthon teljesen más rendszerek működnek, több szakmai területet ölelhet körbe ez a folyamat. A gyilkossági bűntényeket (besorolásuktól függően) több rendvédelmi csoportunk kezeli és analizálja, illetve pszichiátereket, és kriminálpszichológiai szakágon végzett pszichológusokat, kriminalisztikai nyomszakértőket vonnak be a személyiségprofilok felállítására. 

Sokan például összetévesztik a kriminológiát a kriminalisztikával, pedig a két tudomány területe eltér egymástól és nem keverendő a két fogalom. Míg a kriminológia a bűnmegelőzés céljából nyomoz a bűnelkövető indítékát és személyiségét, illetve hátterét vizsgálva, a kriminalisztika inkább fegyelmi ügyekben, szabálysértésekben, közigazgatási ügyekben, büntetőeljárásban foglalkozik bűnügyi felderítéssel.

Hogy pontosan mi a különbség a filmek és a valóság között, miről szól a profilozás és a viselkedéselemzés? Erről kérdeztük Ráth Éva igazságügyi nyomszakértőt.

Olvashattuk, hogy igazságügyi nyomszakértőként dolgozik. Ez a szakma hogyan kapcsolódik a profilozáshoz, vagy a kriminológiához?

Igazságügyi nyomszakértőként a bűncselekmények helyszíni szemléin rögzített tárgyi bizonyítékokat vizsgálom. A szakterületemhez tartoznak a lábbelinyomok, az eszköznyomok, zárak és lakatok, gépjárművek nyomai, valamint a harapásnyomok. A Rendőrtiszti Főiskolán (ma már Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar a neve) végeztem kriminalisztikai szakértőként, ahol a kriminológia a képzés része volt. Szakértőként bűnügyekkel foglalkozva mind a jogi, mind a kriminalisztikai, kriminológiai tudományokkal tisztában kell lennem, hiszen az általam készített szakvélemény nagyban hozzájárulhat egy elkövető elítéléséhez. A profilozás nem kötődik szervesen a munkámhoz, ez inkább hobbi, sőt egyre fontosabb érdeklődési terület az életemben.

Hogyan jött az életébe a profilozás? Létezik külön ez a szakma Magyarországon?

Már az első diplomám megszerzésekor, a főiskolai évek alatt észrevettem, hogy az átlagosnál jobban érdekel az emberi viselkedés. Akkoriban kezdtem el pszichológiai szakkönyveket venni és tanulmányozni, illetve a környezetemben lévő embereket kicsit jobban megfigyelni. Később aztán berobbant a köztudatba a Gyilkos elmék című amerikai sorozat, amely annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy elkezdtem kutakodni komolyabb szakkönyvek, a bűnözői viselkedéselemzés irányában. A sorozat az FBI Viselkedéskutató Egységének munkájába ad betekintést. Ezek a különlegesen képzett ügynökök kiemelt és sorozat bűncselekmények nyomozásánál adnak segítséget a hatóságnak, hogy minél jobban leszűkíthető legyen az elkövetői kör. Magyarországon külön nem létezik a profilozás, jelen pillanatban kizárólag az FBI rendelkezik a Viselkedés Elemző Egységgel, amely egyébként Nyomozástámogató Részlegként is ismert.

Mi tartozik az Ön feladatkörébe egy gyilkossággal kapcsolatban? Hogyan zajlik egy eset felderítése?

Szakértőként az emberölési ügyekben elsősorban a lábbelinyomok, az eszköznyomok valamint a zárak és lakatok vizsgálata a feladatom. Fontos különbséget tenni az úgynevezett ismeretlenes elkövetések – amikor az elkövető kiléte nem ismert – és azok között az esetek között, ahol az elkövető elfogásra kerül, és a bizonyításon van a hangsúly. Az első és legfontosabb mindig a helyszíni szemle, amely egyszeri és megismételhetetlen, ezért nagyon oda kell figyelni a nyomok pontos és alapos rögzítésére. Ezt követi az adatgyűjtés, ami mind az áldozati oldalt kimeríti, ezt foglalja magába a viktimológia, az áldozattan tudománya, illetve a lehetséges elkövetők felkutatása. A szomszédok, ismerősök meghallgatása, esetleges térfigyelő vagy biztonsági kamerák felvételei, a bűncselekményt megelőző időszak rekonstruálása. A begyűjtött nyomtöredékek szakértői vizsgálata, itt fontos megemlíteni az ujjnyomokat és a DNS-mintákat, mind nagyon fontosak a felderítés szempontjából.

Eredetileg más pályára készült, vagy mindig is ez volt az álma, hogy ilyen, vagy hasonló munkakörben dolgozhasson?

Középiskolásként tolmácsnak készültem, így szereztem először német nyelvtanári diplomát, sokáig a nyelvtudásomból éltem. Aztán ahogy már korábban említettem a főiskolai évek alatt már jobban érdekelt az emberi viselkedés és annak tanulmányozása, ezért már tudatosabban készültem arra, hogy a bűnüldözésben dolgozhassam.

Ha van rálátása, egy bűnügy felderítésének az alapvető elemei itthon mennyiben különböznek a külfölditől?

Azt gondolom, hogy a bűntények felderítése a világon nagyjából mindenütt hasonlóképp történik. Eltérés talán az ehhez szükséges felszereltségben, illetve egyes módszerekben lehet. A kriminológia és a kriminalisztika tudománya azonban egységes alapelveket fogalmaz meg, amelyet a hatóságok útmutatásként használnak az egyes ügyek felderítése során.
Ha szakmai területeket nézünk, kikhez tartoznak a felderítések bizonyos szakaszai egy bűnügy megoldásáig? 

A nyomozó hatóságon belül a bűnügyi igazgatóságokhoz tartozó osztályok, alosztályok vesznek részt egy-egy nyomozásban. A helyszíni szemléken a forró nyomos csoport, a bűnügyi helyszínelők, majd a továbbiakban a bűnügyi és vizsgálati osztály nyomozói, az adatgyűjtésekben a felderítő osztály nyomozói kapnak nagyobb szerepet. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek szinkronban dolgozó kollégák, tehát a sikert a csapatmunka, a beszerzett információk, adatok és bizonyítékok közös feldolgozása, értékelése hozza meg. Ehhez kapcsolódik a szakértői munka, a szakvélemények megerősítik vagy kizárják a felmerült tényeket.

Mi az, ami a profilozást igazán nehézzé teszi? Kiből lehet egyébként jó profilozó?

A profilozás nagyon összetett tudomány, amely több más tudományból épül fel, a teljesség igénye nélkül, mint a kriminológia, kriminalisztika, viktimológia, pszichológia, szociológia és a statisztika. Ezeknek az ügynököknek egyrészt több éves bűnüldözői tapasztalattal kell rendelkezniük, ezen kívül elengedhetetlen az integrált gondolkodás és a magas fokú empátiás készség, hiszen a profilozónak bele kell élnie magát az elkövető szerepébe, gyakorlatilag az ő agyával kell gondolkodnia, amire nagyon kevesen képesek.
Nagyon fontos, hogy felkészült, tapasztalt szakember legyen az, aki ezzel szeretne foglalkozni, az „utcán” megszerzett többéves gyakorlat, az emberekkel való profi bánásmód illetve az odafigyelés nagyon fontosak. Az okozatból az ok felé történő visszafelé gondolkodás, pszichológiai érzék szintén elengedhetetlenek.

Hogyan lehet mentálisan és lelkileg elviselni a bűnügyek feldolgozását? Lehet ezt egyáltalán ép ésszel viselni? Hogyan lehet kezelni?

Ha bármelyik kollégámat megkérdeznénk, bizonyára mindenki azt mondaná, hogy nagyon fontos ehhez a szakmához az elengedés képessége. Nem szabad az egyes ügyeket mélyen a szívünkre vennünk, mert annak nagyon hamar idegösszeomlás lehet a vége. Az ügyeket ügyként kell kezelni, ami azonban nem összekeverendő az áldozatok dehumanizálásával. A távolságtartás és a továbblépés azonban szükséges ahhoz, hogy az objektivitás és a munkabírás megmaradjon. Emellett fontosnak tartom a megfelelő támogató családi háttér meglétét, illetve olyan szabadidős tevékenység választását, ami feltölti az embert egy-egy durvább nap, eset után. Meg kell találni az egyensúlyt. Emellett azonban mégis gyakran előfordul a kiégés, ilyenkor szerintem nincs más megoldás, mint a váltás.
 
​Tudható még Önről, hogy tartott előadásokat is, például arról, hogy a mindennapokban hogyan használható a profilozás?

2012 óta írom online blogomat, a Kriminális elmék címűt, amely egyrészről magával a bűnözői személyiségelemzéssel, másrészt a hétköznapi viselkedéselemzéssel foglalkozik. Az utóbbit elsősorban a bűnmegelőzésben lehet kiválóan használni, egyes profilozói fogások könnyen megtanulhatók és alkalmazhatóak a mindennapi életben. Az utóbbi időben elsősorban a drogfogyasztással kapcsolatban kértek fel előadás megtartására, a legutóbb például a Gyámhivatal gyámjaival beszélgettem arról, hogyan ismerhető fel a korai szakaszban a gondozásuk alatt álló gyermekek viselkedésében a drogfogyasztás. A közeljövőben pedig a lakóhelyemen rendezett családfesztivál keretében fogok középiskolás fiatalokkal beszélgetni a drogfogyasztás hatásairól. Ezenkívül sokan keresnek fel olyanok e-mailben és üzenetben, akik a jövőben szeretnének ezen a vonalon dolgozni, vagy csak szakirodalom iránt érdeklődnek.
Olvashatjuk az egyik blogbejegyzésében, hogy Magyarországon (szerencsére) nem volt túl sok sorozatgyilkos, de Kiss Béla, az asszonyirtó esete az egyik legdurvább bűntény volt. Önnek a karrierjében volt-e ilyen ügy?

Hazánkban szerencsére tényleg nagyon kevés sorozatgyilkos tevékenykedett, Zala megyében egyáltalán nem is volt ilyen. Megyénk országosan a negyedik legbiztonságosabb megye, így a kiemelt bűncselekmények száma is nagyon kevés. Bízom benne, hogy nem is kerül sor ilyenre munkám során, annak ellenére, hogy szakmailag mindenképpen nagy kihívás lenne. 

Milyen felnőttoktatási intézmények adnak a profilozóhoz hasonló és kriminálpszichológusi végzettséget? Hova forduljon az, aki tájékozódni szeretne, milyen szakmák közül válasszon?

A hozzám fordulóknak azt szoktam tanácsolni, hogy mindenképpen jogi vagy pszichológiai pályán induljanak el. Kiváló egyetemeink vannak ilyen képzésekkel. Később aztán mesterfokozatot és akár doktori képesítést is lehet szerezni, szakosodni a kriminálpszichológia, kriminológia irányába. Érdemes nyomon követni a Kriminológiai Intézet honlapját, vagy az ELTE ÁJK kriminológiai tanszékének honlapját.

Ráth Évának köszönjük az interjút, és a készséges hozzáállást! Akit komolyabban érdekel a téma, kövesse Éva blogját, amely oldalon nagyon sok témába vágó érdekes információ és kriminológiai eset olvasható! 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

KÖVESS MINKET!