Pirner Alma az egyik legsikeresebb női cégvezető hazánkban. Meghonosította itthon a poledance mozgásformát, mint sportot, emellett ma nőiesség tanácsadóként is tevékenykedik. Majdnem százezres követőtábora nem véletlenül választja őt példaképnek: nemcsak gyönyörű nő, sikeres üzletasszony is, nem régóta pedig édesanyaként osztja meg tapasztalatait követőivel.

Alma szinte a semmiből épített fel egy hatalmas vállalkozást, mára már országosan több poledance stúdiót üzemeltet francise rendszerben. Körülbelül tizenhárom éve alapította meg cégét, mindössze huszonegy évesen, amit magasfokú tudatossággal és kitartással vitt sikerre. 

Karrierje kezdetén rúdtáncosként, majd revütáncosként dolgozott, később légtornász előadásokkal is szórakoztatta a nagyközönséget. Egyik legismertebb előadása a pezsgőpoharas strip performance volt, ami hatalmas sikernek örvendett nemcsak férfiak, hanem nők körében is. 

A rúdtánc-fitness a mozgás egyik élvezetes, ámde fizikailag egyáltalán nem könnyű formája, éppen ezért egyre több férfi tűnik fel ezen a pályán.
Ambíciói nem maradtak eredmény nélkül, az üzleti stratégiák, amelyeket megtervezett, pozitív fogadtatásra leltek annak ellenére, hogy a hazákban élő emberek többsége régebben egyáltalán nem volt nyitott a rúdtánc szakma felé. Nemcsak sportemberként is bizonyított már, hanem üzletasszonyként is, napjainkban pedig elsősorban édesanyaként kell helyt állnia, amely szerep szép pillanatait meg is osztja nap, mint nap a követőivel.

Alma tudatos self-brandingje és határozott elképzelései másoknak is útmutatóul szolgálhatnak. Alapvetően mosolygós személyiség, optimista szemlélettel, határozott elképzelésekkel. Több, mint tizenhat éve dolgozik előadóművészként, lassan tizennégy éve oktat, de mára már végzett coach-ként ad nőknek párkapcsolati, szexualitást-, és nőiességet, életmódot érintő tanácsokat. A siker sosem részegítette meg, talán közvetlensége miatt is ennyire szerethető a karaktere, de nem utolsó sorban hitelessége miatt is lehet bárki számára példa.

A Dollhouse-ról, a sikerről és az életről kérdeztük Pirner Almát.

Több helyen is olvashattuk és láthattuk, hogy azt mesélted, támogatás nélkül indítottad el a saját vállalkozásodat. Rengeteg fellépést vállaltál, és ebből finanszíroztad az üzleti költségeket. Egyértelmű, hogy ilyen mértékű kitartás hiányában ez nem valósulhatott volna meg. Mi motivált az elején, mi volt az, ami arra sarkallt, hogy ennyire fiatalon cégtulajdonos légy?

Van az a mondás: „Ha másokat követsz, csak második lehetsz!” Én szeretek első lenni és jó lenni abban, amivel foglalkozom. Erre talán a legjobb visszajelzés a világtól a Dollhouse táncstúdió sikere. Rengeteg embert inspirált, motivált a vállalkozásom, manapság már rengetegen foglalkoznak rúdtánccal, de büszke vagyok rá, hogy mi voltunk a zászlóvivők, és ez már így is marad.
Én szeretem és bírom a kockázatvállalást, komfortzónából kilépést, nem gond számomra széllel szemben menni. A hitem megingathatatlan, mint ahogy a kitartásom is. Nem vagyok egy feladós típus. Független attól, hogy egyszerű táncosnőként kezdtem, mindig is többre vágytam, és szerettem volna a megkeresett pénzt befektetni, és valamiféle értéket teremteni, ami mások hasznára is válik.

Valóban szép karriert tudhatsz a magadénak, ám nyilván nem minden oldala volt felhőtlen a pályafutásodnak, főleg az elején. Mik voltak azok a nehézségek, amelyek visszavethettek volna, de mégis céltudatosan mentél előre csakazértis? 

Rengeteg nehézség és buktató volt benne, de a kitartás idővel valódi sikereket szül. Ami leginkább nehézségeket hozott, az nem is az üzleti oldala az egésznek (annak ellenére, hogy rengeteg munka van benne és nem mindig egyszerű), hanem inkább az emberek álprűdsége, ítélkezése, hozzáállása, később irigysége, féltékenysége. Aki ezeket erről az oldalról tapasztalja, és átéli, megküzd vele, egyre erősebbé válik és a lehető legjobb képet kapja a sorstól, hogy merre ne haladjon az életben. Én pont az ellenkezőjét vallom, ellenkezőképpen élek, és ez sokakat zavar. 

Volt, aki feljelentett, volt, aki zaklatott.

A siker hozadéka sajnos idővel valóban az írigység és a negatív emberek megjelenése. Akár a munkádban, akár a magánéletben előfordult-e már, hogy keményen meg kellett küzdj olyan emberekkel, akik rosszat akartak neked? Hogyan kezeled ezeket?

Sehol a világban nem tapasztaltam ennyi rosszindulatot sajnos, mint itthon. Egy ideig nagyon bántott, miért gyűlölködnek olyanok, akiknek nem ártottam, nem ismernek. Időarányosan egyre több attrocitás éri az embert, ez sajnos az ismertség és a siker hátulütője. Mára ezek már nem foglalkoztatnak, kívül tudom hagyni őket teljesen. Nem szabad energiát vesztegetni az ilyen rágódásokra, inkább a saját boldogságunk építésére kell koncentrálni. Tényleg inkább sajnálom őket, hogy ennyire sok negativitás van bennük, mert az ítélkező, negatív emberek nem tudják, hogy ezzel magukat és a környezetüket mérgezik. 
Néha egyébként megdöbbentő, hogyan képesek az emberek ennyire csúnyán viselkedni, idegenekkel is. Volt már sok kemény sztorim. Volt, aki feljelentett, volt, aki zaklatott. A mai napig előfordul, hogy pocskondiáznak a közösségi oldalakon. Engem, a férjemet, a gyerekemet. Sosem bántottam őket, nem is ismernek, de mindig könnyebb valaki mást szapulni, mint a saját életünkben rendet tenni. Ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy önmagunkkal őszinték legyünk. Ezek az emberek sajnos lelkibetegek, de közülük kevesen jönnek rá arra, hogy ettől nem lesz jobb az életük. Igyekszem példát mutatni, és azokkal foglalkozni, akik hasonló mentalitással élnek, mint én. Hiszek abban, hogy ez a gondolkodás viszi előbbre a világot.
Tökéletesen látható, hogy miért tart itt a társadalom, miért van itthon ennyi negativitás. Sok magukat szerencsétlennek valló ember, akinek semmi nem sikerül. Fel kéne nyíljon a szemük, mert ilyen hozzáállással nem is fognak soha egyről a kettőre jutni, és képtelenek lesznek boldog párkapcsolatra és kiegyensúlyozott, sikeres és gazdag életre.
Én semmi olyant nem teszek mással vagy mondok, amit én nem szeretnék, hogy velem tegyenek. Akiből árad a méreg, arra sajnos vissza is üt. Mindenki a saját sorsának irányítója, és sajnos a Karmát nem lehet letegezni.

Helyesen gondolkodsz és jó, hogy ezt felvállalod, mert mások is példát vehetnek rólad. Térjünk kicsit vissza az üzlethez. Pár éve pályáztál a Dollhouse stúdióddal Az év vállalata címre a Stevie Awards for Women in Business nemzetközi üzleti versenyen, és harmadik helyezett lettél, egyedüli magyarként. Ez nem kis elismerés, hiszen a Dollhouse a legjobb hat vállalat közé került be. Mivel járt ez a díj egyébként? Mit hozott ez a te életedbe és a Dollhouse életébe?

Ez leginkább egy presztízs díj volt, és egy pozicionálás, mennyit érünk a nemzetközi piacon. Rendkívül jó visszaigazolás volt számunkra, hogy sokat érünk. Ez motivált arra, hogy akár külföldön is terjeszkedjek, vagy megvalósítsam elképzeléseimet. Lenne rá igény, és üzletileg is lennének támogatóink. Amíg az ember nem mérettetik meg, addig nem tudja mindig helyesen pozicionálni magát.

Az anyaság az egyik legcsodásabb női szerep, és nekem már csak ez hiányzott a teljességhez.

Ahhoz képest, hogy az elején hogyan viszonyultak az emberek a rúdtánchoz, mostanra mennyire változott ez a negatív vélemény a társadalomban? Mit gondolsz, nyitottabbak az emberek? 

Sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak. Már szinte mindenkinek van egy ismerőse, kollégája vagy családtagja, aki próbálta a rúdtáncot. Már nem kell megmagyarázni. Lassan, de biztosan haladunk előre.

És ez Neked köszönhető. Felismerted emellett, hogy hazai szinten nagyon sok nő nem képes megélni a nőiességét, és nem tud kiegyensúlyozott életet élni, ezért üzletileg meg is találtad az egyik fő piacodat: nőket, akiknek életvezetési tanácsra van szükségük. Régebben is szívesen adtad át a tapasztalataidat, vagy útközben kialakult e pálya iránti érdeklődésed is, hogy elvégezz egy coach tanfolyamot?

Gyakorlatilag 14 éve adom át a tapasztalataimat, amióta oktatással foglalkozom. Rengetegen fordultak hozzám mindig is tanácsért, véleményért, segítségért, vagy csak megértő fülekért. A tanácsadói és coach praxisommal ennek tulajdonképpen egy keretet adtam, kidolgozva saját metodikámat.

Példaértékűen veszed az akadályokat, hiszen ez már a második házasságod. Az elválást is tudatosan kezelted, sokan nem képesek erre, hiszen nem könnyű hosszú évek után, ha véget ér egy kapcsolat. Optimista szemléleted átsegített ezen, de mégis felvetődik a kérdés: hogyan tudtad túlélni?

Kilenc év nagyon sok idő, főleg ha 0/24-ben együtt vagytok. Ez annyi, mint másnak 30 év.
Belehaltam az elválásba, sok idő volt, mire helyén tudtam a dolgokat kezelni. De bármennyire is furán hangzik, sokat köszönhetek annak, hogy vége lett. Sokat tanultam belőle, és a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk. Sokkal jobb ember lettem, más hozzáállással jelenlegi kapcsolatomhoz és a családhoz. Most már nem a munka az első, megvannak a fontossági sorrendek az életemben.

Attól igazán szép külsőleg valaki, ha belülről is szépek a gondolatai. Ez a harmónia nagyon látszik rajtad, nők ezreinek vagy példakép, nemcsak bájosságod miatt, hanem mert megmaradtál embernek és nem rántott magával a csillogás. A nőknek életük szinte bármelyik területén adsz tanácsot, különböző tréningeken, workshopokon. Te magad hogyan fejleszted magadat akár önismeretileg, akár szakmailag?

Rengeteget tanulok, olvasok, új technikákat próbálok ki. Sok mindenbe belekóstoltam, volt amibe felszínesen, volt amibe nagyon mélyen. Rendszeresen járok tréningekre, képzésekre, és van évek óta egy Mesterem, aki tanít folyamatosan. Sokat köszönhetek neki. 

Azt írod a honlapodon, hogy mindenkinek kell egy mentor. Neked ki a mentorod?

Kicsit furcsán hangozhat, de az én mentorom a jövőbeni önmagam. Amilyenné válni szeretnék, testileg, lelkileg, szellemileg. Amikor valamiben nem vagyok jó, márpedig nagyon kritikus vagyok és maximalista magammal szemben, arra gondolok, mivel lennék elégedett, milyen az az ALMA, akivé szeretnék válni. Amikor utánam nyúl a múlt, és úgy viselkedem, vagy gondolkodom, mint régen, akkor figyelmeztetem magam, hogy ennek mi lett a vége...nem várhatunk más eredményt, ha ugyanúgy csináljuk.
Szóval nehéz az út, de tele van izgalmas kihívással és folyamatos tanulással. Tényleg igaz a mondás,minél többet tanulsz, annál jobban ébredsz rá, még mennyi mindent nem tudsz.
Az életed nemrégiben nagy fordulatot vett, ugyanis megszületett a kisfiad. Elképesztően tudatosan élted meg a terhességet is, és magabiztosan állsz hozzá az anyasághoz is. Most, hogy ez foglalkoztat jobban, többet kommunikálod a követőid felé az anyaságról szóló tapasztalataidat. Hogyan látod, mennyire változott a célközönséged? 

Változott sokat, hiszen mint Anya is hiteles lettem egy bizonyos kör számára. Addig nem lehet tanácsot adni, vagy segítséget nyújtani semmiben, amíg nem tapasztalod azt meg a saját bőrödön. Én ebben hiszek, rengeteget tapasztaltam az évek során, így saját történetemen keresztül tudok közvetíteni. Az anyaság az egyik legcsodásabb női szerep, és nekem már csak ez hiányzott a teljességhez.

Mi az, amit szerinted mindenkinek nemtől függetlenül meg kellene tanulnia ahhoz, hogy hasonlóan boldog életet élhessen?

ÖNISMERET, Önszeretet és mások szeretete, tisztelete és ELFOGADÁSA.

Köszönjük a beszélgetést, további sikereket kívánunk!

Ha tetszett a cikk, kövess minket!

Az Explicit Magazin Neked szól, aki TÖBB vagy.

www.facebook.com/explicitmagazin
www.twitter.com/explicitmagazin
www.instagram.com/explicitmagazin
www.explicitmagazin.blog.hu